B. Mester Éva
Hétfő
Pillekönnyű álma megint semmivé lett,
minden hétfő reggel kuporog az élet.
Hite – ha van is -, hétvégére marad,
sodródó rutin ver csak szíve alatt.
Rég elszoktam már a hangos utcazajtól,
a hajnali szürke, nyüzsgő forgatagtól,
az újrakezdett hét szebb ígéretétől,
mosolytalan arcok egykedvű tükrétől.
Tönkrement boltok üres szeme előtt
megrázza bozontját, kócos a délelőtt.
Aki már vásárolt – nagy tételben olcsóbb –
kerekeken húzza, mint egy kis koporsót.
A piac is csendes még. Üres egyik standja,
virágok, mécsesek most is égnek rajta.
Elment egy jóember. Nem festett plakátot,
csak zöldséget árult, ajándék tanácsot.
Karácsonyi kellék, ma már csak fél áron.
Elmúlt a csillogás, széthullt a nagyálom.
Tavaszias a tél, ennek sem örülünk.
Borongós reggelen felnevet helyettünk.
- január 9.