SZÁGULDÓ IDŐ

Szilveszternek éjszakáján

szívszorongva lestem,

falióra mutatója

állna meg egy percre!

 

Azt, hogy akkor mit is tennék,

nem gondoltam végig.

Hisz ha ilyen hatalmam van,

lehet, bűnre szédít.

 

Pányvát vetnék, mint egy lóra

felugornék rája.

Átölelném szilaj nyakát,

simulnék hátára.

 

Elsuttognám titkon, csendben

nem kell úgy sietni,

mert robogó perceinkből

vissza nem hoz senki.

 

Hogyha ezt elérem, tudtam,

nem lesz soha gondom,

mert az idő kerekének

ütemét bitorlom.

 

Ujjaim közt komótosan

peregtek a percek.

A száguldó idő hátán

éltemen merengtem.

 

Ám az óra meg nem állott,

ketyegett csak egyre.

Hiába is vágyakoztam,

fütyült az emberre.

 

Ekkor ott fenn, a magasban

simult két mutató.

Boldogságban élni így kell!

jelezték: ez a jó!

Budapest, 2018. január 1. (ÉJFÉL)

  1. Moravetz Edith

B. Moravetz Edith az Irodalmi Rádió szerzője. 1945. március 4-én születtem Grazban. A világháború végén szüleimmel visszatértem Erdélybe,…