Lelkemmel látom, mint régi emléket,
voltak nyugodt, fehér teleink, amikor
szobánkban hosszan pihent az árnyék, 
gyapjú sálba leheltük hárs illatát,
álmos altatókat dúdolt a tűz lángja,
fényében álmot szőtt a romantika,
s bűvös éjeken, mint meséinkben,
jégvirágok mögül szerelmünket leste a hold.