Egy hegy tetejéről beláttam

Az igazi valóságot,

Az ember életében lévő

Összes boldogságot.

 

Sima víztükrön

Megcsillanó fényt,

Sűrű nádat, kacsákat,

S millió rejtélyt.

 

Eget átszelő madarakat:

Ó, azok a rikoltozó sirályok!

Szabadjára engedik hangjukat,

Magamnak is ilyesmit kívánok.

 

Hogy lehessen mindent,

Lehessen örülni,

Az élettel szárnyalni,

És harsányan nevetni.

 

Lehessen mások előtt sírni,

Fájdalom nélkül szeretni,

Legyen időm verset írni,

Ne kelljen mindig valamit keresni!

 

Halljak néhány őszinte szót,

Akár csak egy állat visítását,

Az emberektől nem várok semmi jót,

A pénz mindnek ellopta látását.

 

Még mindig hegyen érzem magam,

Ott állok hosszan, csöndben,

Majd a távoli sirályok

Eltűnnek a ködben.