Napsütés és vándormadár

Hozzám most már búcsúzni jár.

Csillagos ég, fonnyadt virág

Betonház titeket felvált.

Nem én bűnöm, nem én hibám:

Börtönöm visszajön hozzám.

Rácsos ablak, lakótelep

Láthatom még rengeteget.

Utcán eldobált szemetek

Láttam azt is, épp eleget.

 

Nyár végi hűvös este

Szemem ablakból megleste,

Ahogy a távoli sorház mögött

Szürke felhő mindent odébb lökött.

Eltakarta a kéklő eget, a napot.

Narancssárgába nyúló bíborszínt kapott

A felhő, meg ami volt körülötte,

S a fodros víz ezt mind visszatükrözte.

 

Fekete varjú,

Mint aprócska árnyék.

Hófehér hattyú,

Mintha angyalt látnék.

Szabad madarakkal

Oly messzire szállnék,

Erős akarattal

Mindent megpróbálnék.

 

Ha én is madár lennék,

Szárnyat növeszthetnék,

És bárhová üldöznének,

Ide menekülnék.