Hó a messzeségben…

Meseszerű.

Dal a téli szélben…

Altató jellegű.

Mint régi mesében,

Olyan gyönyörű.

 

Furcsa fényjátékok,

Itt napsütés, ott árnyék.

Vakító éji csillag,

Sötét takarta tájkép.

 

Lassú percek…

Szinte nem is telnek.

Hosszú órák…

Eddig sosem tűntek végtelennek.

 

Néma házak…

Csak úgy magukban állnak.

Sokan elmentek mellettük,

De nincs kit visszavárnak.