Én még hiszek a költőnek,
Verseiben megírt érzésének,
Ha a csapongó gondolat ereje,
Betalál a szívek belsejébe.

Ha a vers szépsége megkapó,
A sorok közt is olvasható.
Lélekből kitörő vágyakozás,
Melybe beleszőtte a csodát.

Versében önmagát adva,
Hamis szót nem használva.
Nem száll el a gondolat,
Örökre az övé marad.

Ha költő kifogy a szóból,
Tinta sem folyik a tollából.
Üresen maradhat a papír,
Mi lehet erre már a gyógyír?
.

Kozma Barnáné Dandé Valéria vagyok,  három éve írok verseket, novellákat  és meséket. Az irodalom szeretete végig kísérte életemet.…