Milyen csendes ez a nap,
A gondok mélyen alszanak.
Szunnyadó lávaként, kitörhet,
Elfojtva belül, nagyon éget.
Belül parázslik, forrón izzik,
Oltani kellene, szomjazik,
Keresni a gyógyírt ellene,
Gyengülne a gond ereje.
Nagy sóhajtással, távozna,
Gyorsan messze szállna,
Helyére költözne a nyugalom,
Vigyáznám,el ne hagyjon.

Kozma Barnáné Dandé Valéria vagyok,  három éve írok verseket, novellákat  és meséket. Az irodalom szeretete végig kísérte életemet.…