Amikor az őszi szél,
Már hidegen fújt,
Táncolni kívánt kedve,
A falevelek közé túrt.

Felkérte a leveleket,
Egy vidám keringőre,
Forgatta,felemelte,
Emlékezzenek az őszre.

A tarka levelek forgása,
Játszadozott a széllel,
Mint lányok szoknyája,
Libbent szerte széjjel.

Tánc járta a magasban,
Suhogásuk volt éneke,
Dallama a ritmusban,
Szél zúgása, a zenéje.

Az elmúlás utolsó tánca,
A természet szép románca,
Az utolsó őszi keringő,
A széllel bélelt pörgető.

Kozma Barnáné Dandé Valéria vagyok,  három éve írok verseket, novellákat  és meséket. Az irodalom szeretete végig kísérte életemet.…