A kerékpáros /Részlet/ A fiú mindig keserű szájjal lelassított, amikor a ház elé ért. A kis kitérő – gondolta, fájdalmas ugyan, de megéri. Már csak a látvány miatt is. Az elmúlt néhány hónapban a biciklin, munka közben, vagy elalvás előtt számtalanszor megfordult a fejében, de jó lenne neki is ilyen, vagy legalább egy kicsit hasonló. Hát még tévézés közben, ha gazdag emberek házait és autócsodáit mutatták! A ház kapubejárója előtt napközben egy fekete, új kiadású terepjáró parkolt – valószínűleg a feleségé lehetett. A fiú azért jutott erre a következtetésre, mert a férjet soha nem látta. És egy ekkora hatalmas és csodás házban nem lakhat egy nő egyedül! Mert a nőt egyszer már látta, amint éppen tolatott ki a terepjáróval az udvarból. Egy reggel azonban a fekete autó mellett, másik kocsi is állt az udvarban. A fiú a délelőttös műszak után leszállt a kerékpárról és úgy tolta az úttesten a ház előtt. Lassan, mint aki nagyon ráér. Azt sem bánta, ha meglátja valaki a kíváncsi és sóvár tekintetét. Ekkor pillantotta meg az asszonyt. Megállt, mert nem tudott tovább lépni. A nő miatt. A nő miatt, aki figyelemre sem méltatta, pedig néhány lépésnyire álltak egymástól. Csak unottan belenézett a postaládába, vágott egy fintort, és mosolyogva megrázta a fejét. Mintha megkönnyebbült volna. Milyen lehet egy ilyen csoda, ha melletted fekszik az ágyban és nem alszik? – tette fel a fiú magának a kérdést. Elképzelni sem tudta ezt, mert huszonhét éves kora ellenére, barátnője még nem volt. Amikor én laktam itt, minden olyan sivár tűnt – gondolta, ahogy szomorúan visszaült a kerékpárra.

Posted by

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük