A Vezér és te

A Vezér szép, ordít,izmos.
A Vezér ő, ez biztos.

Jól tud karmegláblendítni
és belérug, pont így ni.

Most felállik és ki-leüt.
Itt van, ott van. Mindenütt.

Nagyhatalma a Vezérnek
(kézcsókolnak a népek.)

Nagyvezérke hőn imádja
nagyvezéri nemzetét.

“Mindannyiunk összimája
szól pusztán e nemzetért!

Mily vidáman ugrabugrál
drága kedves jóvezér!

Dupla okból így boldogál:
mert zsidó és mert fehér

A Vezér a cár, a pápa,
úr, tábornok, elnök is.

Ámde hízott, így még máma
új trónszéke-széttörik.
Hogyha ráül, épp rája.

Hízott. Mert falt rengetegnyit.
Illik-é ez és muszáj?

(Falt és habzsolt földet, Földet
mindig egyre többet, többet…)

Húsos teste eltelepszik.
(Ahogy ül, te pont így állj!)

A Vezér és Birodalma…
hát bizony, hogy nincs határ.

Hízott, súlyos mint kőlabda,
mégis, íme-újzabál.

Nyála csurrog, arca püffedt?
Mit tegyünk, ha szembenéz?

“Asztalunkhoz ő leülhet,
jer te is, hogy jókedvézz!”

És te mész és jókedvézel
majd levágod a Vezért.

Mint a disznót, puszta kézzel.
Jól van, ennyit épp megért.

Kolbászából, hurkájából…
teste-lelke anyag mind…
(lássa csak, hogy nem hiábol):
égbenyúlva karjaid!

Cselényi Péter az Irodalmi Rádió szerzője. A(z írói) nevem Cselényi Péter. 1981-ben születtem Pécsett. A gyerekkori próbálkozásoktól eltekintve…