Posted by
Posted in

Oldás és kötés

Edit Szabó : Oldás és kötés Kendődbe kötve úgy hordozod a mát, előtör könnyed, a holnapodra vársz, fényesedik csillag, utadra kisér, végtelen viharban hasadozik fény. Sok évet megéltél, vállaltad súlyát, holt életek – kétség , jártad az útját, kérdezhetik mégis, végleg feladnád, életed igéit még sem tagadnád. Szereteted mindig kendőbe kötve, repdesett felettük, mindig örömre, […]

Posted by

Szerelem a forradalomban

Akai Katalin                                                                             Szerelem a forradalomban  Zsuzsi sötétbarna pamut harisnyáját húzta formás hosszú combjára, közben a szomszéd ágyon pityergő barátnőjét agitálta: Ugyan már! Ne sírj folyton! Hiszen már kilátszanak a csontjaid, addig emészted magad. Te ezt nem értheted! Neked sosem volt még gyermeked, honnan […]

Posted by
Posted in

Golgotán

– Golgotán – Kutatjuk, keressük. Tanuljuk, elhisszük. Újra és újra, mert a leckét még mindig csak ember-énünk éli, fújja. Hallgattuk, értettük. Csodáltuk, követtük. Istent ébresztette bennünk az egyetlen, ki sorsát el nem téveszthette. Árultunk, rettegtünk. Félve, de megtettük: az egyetlen embert, ki szeretni tudott, imádtuk és megfeszítettük. Szekeres Nóra

Posted by
Posted in

Utolsót lobban a nap

Utolsót lobban a nap, parázsló sugarai ragyognak. Tűz ég a víz alatt. A tó felszínén lángcsíkok vibrálnak. Vöröse izzó kályhatorok. A bokrok ágai közt a nappal elhever, zaj helyébe a csend ül. Az éj közeleg.

Posted by
Posted in

Vasutas szigor

Vasutas szigor Csattognak a kerekek, jó messzire kergetnek, Kitérőbe sodor a szigorú vasúti modor. Alakoskodnak a jelzők: “éretlennek ítélt felnőtt”. Forgóvázon padlólap, menesztenék alólam. Közbe lép a vasutastárs, Így szólt a forgalmi utasítás: Szemed mindig a pályán legyen! S tudd: zúzott kővel nincs győzelem. Dobják a vasat, majd szét hasad A füled a zajtól, s […]

Posted by
Posted in

Kapaszkodó

Kapaszkodó Két szék közé esve, szavakat keresve várok.. Lélektó tükrében tisztulni, látszódni vágyok. De a zord szellő a vízen hullámokat fodroz, Nem jön az ítélet, amely feloldoz. Szívszorító hívásom nem ér fel az égig, Gondolatom a felhők felől visszarémlik, S arcomba csapnak keményen az érzések; Nem hallják meg, nem jönnek ki a lépések.. Két szék […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: A Mennyország

Rózsa Iván: A Mennyország (Ahogy én elképzelem…) Aki nem hisz a Mennyországban, nem is kerül oda… Én hiszek abban, hogy a Menny létezik! Aki nem tud a Földön önmaga lenni; nem képes önnön maga lenni sem, a Mennyben! Én hiszek abban, hogy ott leszek én valójában, nem csak a földi valóságomban! A Földön „gyűjtögető” életmódot […]

Posted by
Posted in

Néma hazugság

Emlékszel még? Pillantás volt. Bénítóan Elvarázsolt.   Sokkot kaptam. Ledermedtem. Megégetett, De szerettem.   Mosolyogtál És fegyverem Földre hullott. Már nem lelem.   Megkötöztél, Pedig nem is Szóltál hozzám. Rossz vagy te is.   Rossz boszorkány, Te nem szenvedsz. Bűbájoddal Tűkre fektetsz.   Meg is fojthatsz. Bármit lehet. Amit teszel, Értem teszed.   Pont ezt […]

Posted by
Posted in

Rólad, neked

Mielőtt végleg lehunyom majd a szemem, utolsó harangszókor majd rád emlékezem. Egybekelésünkre került egy igazi pecsét, jegygyűrűnkkel pecsételtük meg már rég. Te vagy létem szilárd összekötő lánca, morcos napokon is keserűségem románca. Életem mezsgyéjén rám boruló védőháló, szilárd jellemed, őszinteséged is időtálló. Erőt adsz nekem ha nagyon szenvedek, amikor az életnek fehér zászlót lengetek. Segítesz […]

Posted by
Posted in

Álljon meg a gyászmenet!

  Fáradtan andalogtak haza a vállukra vetett, alaposan megdolgoztatott kaszával az emberek a kellemes árnyat adó, akáccal övezett, poros, faluszéli úton. Napbarnított arcuk, szikkadt testük jelezte, hogy nem kívánkoznak másra, csak egy vacsorára, egy kis pihenésre, s asszonyuktól néhány kedves szóra. Útközben megtárgyalták, hogy mit mondott be a rádió, mennyit nőtt a malac, milyen termés […]