Speciális haikuk
1. ún. natur-humán haiku: természeti képpel indul, aztán a végén, a végére felbukkan az ember, eljutunk a természettől a cselekvő emberig. Pl.

Tüzel

Sárga levélfa.
Vágatik épp ki… De lám!
Gyermekek által!

Ember a vízen

Csendes a tenger,
felviharozva aztán.
Van kapitányunk (!)

Nappal vagy éjjel

Ha Hold le és fel,
a fénye gyönge csakhogy
nekünk elég ez.

2. Utaztató haiku: szerepel benne valami hely, helyszín az elején és egy másik a végén, a haiku során eljutunk ez egyikről a másikra. Pl.:

Legyen, van aki

mennyekbe lenéz,
ég és föld körülte van,
pokolba feljön.

Fújás

Tengernek cseppje
lesz (ha nincs is szél, vihar)
sivatag köve.

Nincs hideg

Kályha, meleg van.
Kijő, kinn van, fázva? Nem.
Kiér-már túl: vén.

3. ún. megtoldott haiku- van egy negyedik, egy egyszótagú sora is, ami döntően kihat az értelmezési lehetőségeire.

Óhaj

“Legyek hatalmas!”
“Vigyázz! Nehogy beverd a
fejünk az űrbe
is!”

Most

Tegnap(ok) szaga
holnapon, örökkön át
mába is kóstol.
Így.

Van

E szót papírra!
Falakra és fülekre ,
a semmi-rémre ,
nézd!

Holnap

jött be a jó-ság ,
elhihető szerinted?
Kézre puszilni!
Félsz?

4. ellenhaikuk
Ún. ellenhaikuk. Azért ellenhaikuk, mert a sorok szótagszáma épp fordított mint a haikunál, 5-7-5 helyett 7-5-7. (Nem tudom, létezik-e már ilyen forma, még én nem találkoztam vele.)

1. Nézd!

No, semmiből kilátszik,
de minden, én is.
Valóban, én is, íme.

2. Vizet!

Béka, cinke vízbe költ,
és mi emberek
isszuk és megússzuk is.

Cselényi Péter az Irodalmi Rádió szerzője. A(z írói) nevem Cselényi Péter. 1981-ben születtem Pécsett. A gyerekkori próbálkozásoktól eltekintve…