Lopakodik már a sejtelmes hajnal,
pirosra festi a lázban égő ég alját.
Mámor illan a levegőben rózsaillattal,
felhőnek int álmodozóan jó éjszakát.

Piros pipacsos réten versenyez a szél,
hangversenyt tartanak az égi dallamok.
Megtorpan a mérföldkő az első jelnél,
magukra maradtak a halhatatlanok.

Belesírja könnyét a fűcsomó a földbe,
megáztatja a sarjadó élet gyökerét.
Színét festi a tavasznak rezeda zöldre,
fitogtatja elkápráztatóan szép bűverejét.

Kecsesen ring ritmusra a búzakalász,
kergetőznek a méhecskék a feje felett.
Lesben áll távcsövével a csillagvadász,
szigorú tekintetétől a téridő is remegett.

Kacsingat a szemafor és hív, hogy gyere,
szeme tükrében sínpárok szaladnak le.
Karjába ölel az univerzum mély tengere,
felolvasásra kerül az idő végrendelete.

Hegedűs Adriana az Irodalmi Rádió szerzője. Budapesten láttam meg a napvilágot és azóta is Budapesten élek. Tanulmányaim befejezése…