Hortobágy különös világa

Felkeresem újra a,gyermekkorom helyét,
Bölcsőm nekem ő,álomba ringató emlék.
.
Megállok a háznál, érzem otthon vagyok,
A kapu kilincsét már le sem nyomhatom.

Az emlékek feltörnek a gondolataimban,
Idegen vagyok, a szívemnek bánatában.

Keresem az olajfák halványzöld kis ágait,
Hol sokan bújócskáztunk,reggeltől, estig.

Tamariskák rózsaszínű,nyújtózó szirmait,
Délig nyitók, nagy tölcsér állású virágait.

A napon száradó ,kiáztatott halászhálót,
A hal sütésére befűtött, közös kemencét.

Vízhordó nagy szekeret,lusta bivalyokat,
Fészkeket rejtő,szúrós bogáncsbokrokat.

A halastó szélében, a szélben zúgó nádat,
A fürdeni szerető, kiugró nagy kövér halat.

A lassú folyású,sötétzöld Hortobágy folyót,
Ostort csergető, ménessel vágtató csikóst.

Az itatásra váró, kolompoló szürke gulyát,
Vezényszóra váró, igen fürge hajtókutyát.

A nyári melegben érkező nagy délibábot,
Ami felemel magasra mindent,úgy látod.

Van amit megtaláltam ,van amit már nem,
De mindez végig kísér, egész életemben.

Kozma Barnáné Dandé Valéria vagyok,  három éve írok verseket, novellákat  és meséket. Az irodalom szeretete végig kísérte életemet.…