Tavaszt váró

Fehér felhők a kék égen,
Felhőszoborba gyűlnek,
Tekingetnek le, a földre,
A szikrázó napsütésben.

Zöld mezőnek poros útja,
Ki tudja már, merre futna,
Ha a galagonya virága,
Nem vigyázna úgy rája.

Tavaszi szél ha simogat,
Meglátom a nőszirmokat,
Sárga ruhájában úgy virít,
Hogy csíkos nyelve rikít.

Útporában fürdő, pacsirta,
Felröppen s énekét dalolja,
A rovarok halkan ciripelnek,
Álmaikból most ébrednek.

Egy varjú mondja,hogy kár,
Ugyan már te, vén betyár,
Te a telet nagyon szereted,
Hallgattalak már eleget.

Az út mellett fehér tőzike,
Csilingel a tavasz hírnöke,
Csillagvirág szép, kék színe,
Légy a tavasz reménysége.

Most végigjártam, az ösvényt,
Csak úgy gondolatban,
Sok széppel találkoztam,
Hogy a hideg, téli éjszakán,
Felmelegítsen e látomás.

Kozma Barnáné Dandé Valéria vagyok,  három éve írok verseket, novellákat  és meséket. Az irodalom szeretete végig kísérte életemet.…