– Téli színek –

Fehér a kert és fehér járda,
fehér a szél is, mi táncát járja;
fehér az utca, fehér a város,
fehérben alszik a téli táj most.

Szürke az út és szürke az égbolt,
szürke a kedvem, sehol egy színfolt;
szürke az ablak, a tó, a folyó, s
benne a felleg, az álomfogó.

Barnák az ágak, a cserjék, bokrok,
barnák a tócsák, a kövek és botok;
barnák az erdők, az őzek, a rétek,
barna a pók, mi szobámba tévedt.

Matt a nappal, fekete az éjjel,
seszínű fényben nézek széjjel:
fakó a kék és sápadt a zöld,
halvány az ég és hóka a föld.

Hol van a sárga – a narancs, mustár;
hol vár a piros, ily’ hosszan, lustán?
hol jár a lila, a türkiz, mályva;
hol leng a bíbor festői bája?

Tán’ alszik a mélyben, szépen, mélyen,
álmokat lát ott lenn a sötétben
mind, ami élénk, mind, ami cifra,
mind, ami színes tarkabarka.

Vagy szárnya alatt sok égi vándor
csendben csente ki ősszel a tájból s
messzire vitte az összes pompát;
lent délen virít most szín kavalkád.

Csöppnyi virágok, szirmuk, ha bontják,
friss színeiket vidáman ontják;
száll gólya, bíbic, nádi poszáta:
szárnyuk szór pompát a határra.

Szekeres Nóra
2018. március

Szekeres Nóra az Irodalmi Rádió szerzője. „Ki szeretni, és lelkesedni képes, az csalódik, ám akkor is megy, minden…