Te is azt mondod: a toll szép.

Hát tényleg az. Éles, kerek,

zuhanó mint a tavaszhó

és szürke akár holdi por.

Piros és kék ugyanígy mint

ős-lámpaerőnk, éjszaka.

Hosszú-rövid és hallgatag,

de ha kell elszaval ezt-azt.

Bővítve ezüsttel lehet

vagy egyébbel, ha akarják.

Bölcsen faragott, tűhegyes.

Ügyesen s jól mozog, ez tény.

Hozzá nehogy érjél, soha!

Lehető adni az árát?

Vagy létezik elzárva, de

hogyan? Óv- s őrizi sárkány.

Hány nagy tüzet és rád tapos,

a mesében teszi épp így.

Nincs toll, amivel vésheted

szeretetdalt a tetőre,

s bölcsőt a koporsóra is.

De ne féljél! Ehelyett tudd:

írunk kezeinkkel, hiszen

Eme Célból adatának.

Hajszállal, esetleg lehet

a gyufával, fadarabbal.

Katicánk szárnyaival, sőt!

Nem is írunk. De miért nem?

Önnönmaga meg-megszüli

irodalmát a valóság

Húzunk vonalat, pontot is.

Irodalmát a valóság

önnönmaga megszülte, meg!

De mi írunk, ugye, mégis

Mindig van ok. És tedd te is,

soha nincsen befejezvén.

Cselényi Péter az Irodalmi Rádió szerzője. A(z írói) nevem Cselényi Péter. 1981-ben születtem Pécsett. A gyerekkori próbálkozásoktól eltekintve…