Posted by
Posted in

Életkohó

Mikor elindultam, köd kísérte lassú léptem Fájdalmam zsinegét magamból tépkedtem. Minden gondolatom sírva összeszedtem,  Magamhoz öleltem túl rongyos életem. Miért volt velem, hogy ha más után vágyott, Mitől volt az több és miért engem vádolt? Miért csinált úgy, mint ha engem akart volna? Miért dobott félre, mint ha minden mindegy volna? Nem voltam én más […]

Posted by
Posted in

elmentél hirtelen…

hol egykor lépted koppant egymagam vagyok kezemben most nincsenek színes virágok gondolatom az mi körülötted forog nem vagy már itt a szívem hangosan dobog látom kicsi termeted, hogy sietsz elénk két karod ahogy kitárod mindig felénk mosolyt az arcodon mely olyan nyugtató hogy nem vagy ez számomra fel nem fogható elmentél hirtelen élhettél volna még […]

Posted by
Posted in

HALÁL A VIRÁGOSKERTBEN

HALÁL A VIRÁGOSKERTBEN A kora nyári nap rézsútos fénypászmákat rajzolt a hűvös szobába. Felébredve Piri néni csak nézte a levegőn átívelő csíkokban táncoló porszemeket és hálásan gondolt arra, hogy ezt a lenyűgöző jelenséget a fülledt városi lakásában soha nem élhette volna meg. Nagyot nyújtózott és a nyugdíjasok nyugalmával, nem túl fürgén a nyitott ablakhoz lépett […]

Posted by
Posted in

Poétaparancs

Poétaparancs Igen, bizony, verseljetek. Kéri ezt az istenetek? Ha ő nem is, ember vagytok. Ennek okán versírjatok. Macska tépi az egeret? Róla tüstént verseljetek! Béka tépi az egeret Tüstént! Róla verseljetek! Űznek ha el benneteket, gyújtják ház- és kerteteket, arról is szép verseljetek. Összes múzsa itt, veletek. Vers- és vers- és verseljetek. Vadász lövel meg […]