Ködbe veszett mindenünk

Mikor a fáradt Hold belezuhant a nyújtózó Nap ágyába, a hajnal, régen holt Mátyásunkat a Duna-parton találta. Hatalmas dereglyék gyomrába dörömböztek a ledobált corvinák. Bő bugyogós törökök hordták keskeny pallón egyensúlyozva, gyakran a vízbe ejtve terhüket. Galeotto Marzio és Janus Pannonius fejedelmük vállára borulva zokogtak, kinek vigaszra nem maradt ereje, csupán ennyit nyöszörgött: „Ha már egyszer meghaltam és süket lettem, a szemeimet miért nem foghatom le?!”

– Mert a karodon csüngünk nagy király. Maradj még itt fenn velünk! Mindnyájan elvesztünk…

A hajók elindultak Sztambul felé. A ködös folyami pára óvón magába zárta a flottát, mert mihamar feledtetni akarta.

Most a két poéta tartotta a királyt, aztán egy a kettőt, később a partra kéredzkedő harmatfátyol hármukat. A derengés üres partot talált a füstölgő várhegy alatt. A holtából nap-nap utáni ébredésébe, már ő is belefáradt…

Turi Török Tibor az Irodalmi Rádió szerzője. Budapesten születtem, majd Keszthelyre kerültem múzeumosként (Népviseletes Babamúzeum, Magyar Történelmi Panoptikum,…