A gondtalan ifjúság észrevétlenül tovalebbent,
kileste a nagybetűs élet és a szeme sem rebbent.
Titkok súgtak össze sarokban és az asztalon,
emlékek harca az értelem, ő az én őrzőangyalom.

Magamat ostorozó sorokban hiába dohogtam,
emlékeket poroltam, villámok közt loholtam.
Mikor mást is okoltam, nehézségbe botoltam,
majd egyet morogtam és másik sorba soroltam.

Egy álomba karoltam és vele együtt daloltam,
volt, hogy dacoltam és hátizsákomba pakoltam.
Amikor meg a csodák palotájába vágyakoztam,
ész érvek sorakoztak fel és rendre meghajoltam.

Kereken szeretem, jelenemmel tele eleven életem,
tereken keresem szeretettel festett képzeletem.
Kedvemre merengek tetteim felett kérdéseken
és nevetek eszement szerelmeken érzékenyen.

Szédítő tempóban szaladtak el mellettem az évek,
kicsit tompábban pislognak ma már a fények,
Talán most kevesebb ereje van egy szívverésnek,
de higgyétek el, hogy én még most is, előre nézek.

Hegedűs Adriana az Irodalmi Rádió szerzője. Budapesten láttam meg a napvilágot és azóta is Budapesten élek. Tanulmányaim befejezése…