Az ezüstben fénylő holdvilág jól kitágította
A sötét éjjel láthatóságát… megvilágította.
Ezüstös fény ragyog,
Holdfényben úszik ég és föld.
Vak sem tévedhet el…
*
Látható volt a sötét is valószínűtlenül,
Csak az a mélységes csend volt… valószerűtlenül.
Semmi nem volt várható… jóvátehetetlenül.
Szikrázó fények,
Mily csodás éj.
Ábránddal
Röpül
Vágy.
Vágy
Röpül
Ábránddal.
Mily csodás éj,
Szikrázó fények.
*
Néha a távolban pendült egy kutyaugatás, derengéssel,
A szomszéd tanyáról meg, ló nyerített, valami fensőbbséggel…
Zajokat hozott a szél, már ébredésről regél,
Még nem is pihentél, de a Nap nemsokára kél,
Zajokat hozott a szél, már ébredésről regél.
*
Az éjszaka ezüstős fényű szépsége, reggelig visszafordíthatatlan,
Ezen túl, majd a föltolult vágyak járnak erre, ha lesz… elmaradhatatlan.
Úgy néz ki az egész, mintegy csodálkozó megnézésben… felülmúlhatatlan.
Vecsés, 2018. február 16. – Szabadka, 2018. február 16.- Kustra Ferenc – a verset én írtam, a HIAQ -t, a tükör apevát, és a 3 soros-zárttükrős -t, szerző-, és poéta társam, Jurisin Szőke Margit. A vegyes címe: ,,Ábrándos éj’’