Hajnalban a vén kakukk ébreszt fel,
a korán kelő,
vadgalamb a búgó hangjával, párját
csalogatja elő.
Eresz alatti fészekben fecskecsalád
csivitel,
a verebek is ébredeznek,ők gyorsan
össze is vesznek.
A gólya megéhezett már, a tó partján
békára les,
sikló kúszik a fára,fészekben tojásokat
keresve.
Vakondtúrások hada, ő a munkáját rég
elvégezte,
földikutya már csak szántásával néhol
kiegyenesítette.
Nádirigó zörgeti a nádast, enni ad sok
éhes szájnak,
a feketerigót nem zavarja semmi,fütyül
egyet a világnak.
A tolvaj szarka csörög, kotorászik más
fészkében,
rétisas köröz, rémült madárraj menekül
félelmében.
Mókusnak kosárkában dió van reggelire
készítve,
fenyőtobozt is bontogathat ott a fán még
kedvére.
Vadmacska fűzfaágon álmosan nyújtózik
napestig,
a csiga ráérősen cipeli házát, nem baj ha
esteledik.
Fácánkakas rikolt és felröppen,hangján
félelem,
rókacsalád vadászatra indul, nekik kell
az élelem.
Borzék estefelé elhagyják odújukat, kicsit
játszanak,
sündisznók is elindulnak,körtét esznek a
fák alatt.
Őzgida és anyja, biztonságosan lépkedve
legelésznek,
előmerészkednek a szürkületben csapongó
denevérek.
Szarvasbogár falnak koppan, hátán fekszik
hajnalig,
a nyúl félelmében lapul, gyorsan a bokor alá
behúzódik.
Tücskök is érzik az estét, ők szolgáltatják
éjjel a zenét,
bagoly huhog az éjszaka csendjében, őrzi a
természet állatkertjét. 

Kozma Barnáné Dandé Valéria vagyok,  három éve írok verseket, novellákat  és meséket. Az irodalom szeretete végig kísérte életemet.…