Hogyan mondjam, jó Anyám neked
mennyire szeretlek?
Könnyek között, hálás imádságban,
leírom, amit érzek.

Diktáld csak szívem, ezt a köszöntőt,
segíts nekem lelkem,
Gyermeked vagyok és az is maradok,
maradj még velem.

Szemedben, ott van az a régi fény,
amely most újra kél,
Színesebbek lesznek a nappalok,
ha most veled leszek.

Míg kicsi gyermek voltam etetgettél,
szépen öltöztettél,
Akkor még nem nagyon sejthettem,
mennyire kűzdöttél.

Felnőttként megértettem, hatalmas az
anyai áldozat,
Mindent feladtál akkor is én értem,
hagytad az álmodat.

Milyen jó volt régen hozzád menni,
asztalodról enni,
Régi otthonomban lassan a lelkemet,
csendben nyugtatni.

Elteltek az évek gyorsan elrepültek,
sorban egymás után,
Ezentúl én fogok mindig vigyázni rád,
drága édesanyám.

Ha a sorsunk egyszer majd elszakít
bennünket egymástól,
Tudd, hogy nagy hálával tartozom
neked mindenkor!

Légy még sokáig nekem, had legyek
a te gyermeked!
Imádkozom érted, semmi baj ne érjen,
köszönöm neked az életet.

Kozma Barnáné Dandé Valéria vagyok,  három éve írok verseket, novellákat  és meséket. Az irodalom szeretete végig kísérte életemet.…