Posted by
Posted in

Sír az ég

Úgy pereg az ég könnye, a zápor, mintha öntenék hatalmas dézsából, s úgy hallom a zúgását a szélnek, mintha lenne farkas üvöltése. Sírnak ma az égi angyalok, mert üresek az égi asztalok, nincsen már ember, aki elhiszi, hogy az Isten őt nagyon szereti. Zokog ma az ég, sír az Isten, senkinek nincs szíve, kit őrizzen, […]

Posted by
Posted in

A világ szélén

Ültem a világ szélén, egy fa alatt, s felhők sodrában a Nap egy keskeny, apró rést nyitott. Mennydörgős út szaladt, s tágra nyitott, kíváncsi szemmel lestem a végigsöprő országút porát. Mily szép volt e látomás. Ábrándozás. Rohantak urak, fent az égen, rajtuk felöltő, szép ruha. Magasban büszkén, s oly vígan léptek, hetyke volt járásuk. Ám […]

Posted by
Posted in

Édesanyám !

Edit Szabó : Édesanyám ! Édesanyám úgy szeretett engemet, fiai után imádott lány gyermeket, elvesztésük fájdalma végtelen, nékem adta örömét teljesen. Mosolygott kedvesen, mondott szépeket, bömböléssel követeltem ki részemet, kaptam bőséges mennyei mannát, majd folytatta az igazak álmát. Karjai között nyugalmat leltem, mellette aludtam, ölelt a lelke, éreztem szívének lágy dobbanását, végtelen ígéret fellobbanását. Tipegő […]

Anyák napjára
Posted by
Posted in

Anyák napjára

Anyák napjára Szép május első, ünnepi dísze, orgona nyílik a kert alján. Tömött virága, e napnak híre, ma téged köszöntsön, jó anyám. Orgona csokrom, rakd a vázába, hozzád vigye a nap melegét. Szeretlek Édes, mondja a hála, illatán szórja szeretetét. Csuklik a hangom, gyűlik a könnyem, fény a szemedben, rám mosolyog. Angyalok jártak, míg megköszöntem, […]

Meghívó Berda József emléktúrára
Posted by
Posted in

Meghívó Berda József emléktúrára

  Berda József a “barangoló költő” nyomában indulunk, hogy meglátogassuk kedvenc kirándulóhelyét a Pilisben. A túra 2018. május 19-én a Dobogókő-Kétbükkfa-nyeregtől Fekete-hegyre a Dorog Egyetértés Sport Egyesület „Pilis” Természetjáró Szakosztály szervezésében. A túra kezdete: 9.30 A túrán való részvételt, kérem a 06 20 482 4342 telefonszámon jelezzétek felém. Megközelítés: Közvetlen autóbusz járatok Pomázról közlekednek Dobogókőre. […]

Posted by
Posted in

Örök románc

Villan az emlék, szép volt a nyár ültünk a parton, s öleltél már. Kezed simított, bomlott a blúz – huszonegy voltál, én meg csak húsz. Pillangók szálltak, s hajlott a nád feledtem már, hogy bárki meglát. Éledt a férfi, ébredt a nő – tanúja volt az öreg fenyő. Ártatlan szívem, lopva sajog azóta létem veled […]

Posted by
Posted in

Szívünk mélyén Anyánk

Edit Szabó : Szívünk mélyén Anyánk Szonett Muskátli virág a terasz ablakán, Virágzik a szirma, vidám mosolya Kedvence Anyámnak, nyíló orgona Kertjében bontaná lila virágját. Színes kavalkád úgy ontja illatát, Gyönyörködne, minta álomban volna, Karjaiban tartja kedves családja, Mennyország vedd át, az égnek boldogság. Kinn ül kis székén, megpihen a lélek, Örök virágoskert légy üdvössége, […]

Posted by
Posted in

Egy nagy grafikus életmargójára

Egy nagy grafikus életmargójára Negyed évszázada találkoztunk Tusnádon, szülőfalujában. Küküllő-mentit ittunk, közös barátunknál, Virág Jóskánál. Első látásra kis ember, majd egyre nagyobb… Az Olt partján élt kutyájával, ki, mikor Elemér hazafelé ment a Csángó csűrből (kocsma) és rózsaszínnek látta a Nyergestető ölelte csillagos eget, előrefutott, jelezve: gyere gazdám, nincs medve a közelben! Rendben mindig bevárta, […]

Posted by
Posted in

Ködbe veszett mindenünk

Ködbe veszett mindenünk Mikor a fáradt Hold belezuhant a nyújtózó Nap ágyába, a hajnal, régen holt Mátyásunkat a Duna-parton találta. Hatalmas dereglyék gyomrába dörömböztek a ledobált corvinák. Bő bugyogós törökök hordták keskeny pallón egyensúlyozva, gyakran a vízbe ejtve terhüket. Galeotto Marzio és Janus Pannonius fejedelmük vállára borulva zokogtak, kinek vigaszra nem maradt ereje, csupán ennyit […]

Posted by
Posted in

Saját árnyékom gazdáját keresi

Saját árnyékom gazdáját keresi Ha már a lét és a valóság paradoxon, akkor az érthetőnek az elkövetkezendő halálban kell lennie. Valami körül kullogunk, de míg élünk, fel nem foghatjuk, hogy valahol lennie kell az érthetetlennek, hogy végre megértsük. Létünk jelen formája az élet, alsóbbrendű más létezésformánál, mert a felfoghatatlan jellemzi. Létfilozófusok soha nem jutnak eredményre, […]