Posted by
Posted in

Nagymamám a bárónő

Akai Katalin                                                              Nagymamám a bárónő   Amikor nagylánnyá cseperedtem a múlt század hetvenes éveiben, Édesanyámat unszoltam, meséljen a szerelemről!  – Hogyan találkozott az Apukámmal? Szeretett-e mást előtte? Hányszor lehet szerelmes valaki? Egy téli estén, amikor jól befűtöttünk az asztali tűzhelybe -, mi úgy mondtuk sparhelt -, és a sütőt szinte teleraktuk megmosott burgonyával, csak […]

Posted by
Posted in

ki tudja mi csörgedezik…

ki tudja mi csörgedezik bennünk tiszta vér vagy csak ádáz gyűlölet magyar vagyok magyar itt a népünk ki egymást mocskolva mond igent nemet mi egyiknek öröm és boldogság a másiknak csupán veszejtő gödör párbeszéd nincs de rút az álnokság s a kéz helyett csupán a szél söpör szóvirágok nyílnak szórnak illatot mákonya igazán kábít opálos […]

Posted by
Posted in

Pali és a halál

Pali és a halál Azzal  kezdődik el, hogy Pali agyoncsapja a halált. Bizony, azt. Ott a disznóólaknál. Nem szándékosan. Nem is tudta, hogy a halál épp ott jár. Nem védem hősömet: csakugyan nem tudta, hogy ott van, honnan tudhatta volna-hisz a halál nem közli, hol van éppen. Miért is tenné? Igaz?   Pali a másnapi […]

Posted by
Posted in

Ők

Ők 1.   A fiú lassan, de lépkedett. Már elhagyá rég a lakásajtót, a lépcsőházat is. Újhold volt, a tompa fényességben ragyogott a kosz a talpán. Mint a kíváncsiság a szemében, épp úgy. Egy fura szerzetet követett. Egy áttetsző testű, apró, manószerű, de angyalszárnyú és angyalarcú, tündériesen lebegő-libegő, kéklő aranyruhás, szürke ezüstsapkás, lepkemód szálldosó valamit. […]