Megújulás (Fortunához)

 

Virágzik a mandulafa, a tél jege enged,

fagyos kedvem szétszórom a széllel,

ne szorítson ölelése engem.

 

Csalódásból sok gyűlt össze szívem rejtekében,

barátságból sok veszett az idő tengerében.

A barátság hiú ábránd, elveszett idő.

 

Jó kedvem nem szállt el, csak belepte a hó,

zordságom megtörni nem képes a tavaszi szellő;

csak az ember, ki kedves és igaz barát.

 

Siess tavasz, bontsd ki virágid sorban,

ne hagyd gyermeked hidegben vacogva,

foga közt a bús melankóliának.

 

Hozz szívünkbe fényt, örömöt, szép szeretőt,

bort, termést, asztali áldást, lassítsd az időt,

a költőt s az asszonyt tedd termékennyé.

 

Ceres karjában búzakalász s gyermek,

poharamban bor gyöngyözik, s vörös húsú

szilva ízét érzem a számban. Hol vagy?

 

Fortuna! Kell, hogy Rád találjak!

 

                                                           RosaMaria B. – 2018. március 25. 

Burik Mária Rozália (szerzői név: Rosamaria B.) Magyar jogász költő. Budapesttől nem messze, a Dunakanyarban, Zebegényben született. Szülei…