Künn a természetben…

(3 soros-zárttükrős)
A réten állva nézem az erdőt, ott a kicsi szellő, lombokból lifeg,
Nézem, de nem látom az erdei manókat… az ő lelkük vajon rideg?
A réten állva nézem az erdőt, ott a kicsi szellő, lombokból lifeg.

A
Madárka, vándorlásra
Vágyik már,
Hogy erdőt lássa.
*

(bokorrímes versszak)
Hallom a ratata –t, ijedten nézem, hogy merről lőnek,
Lassan fölfogtam, hogy a harkályok éppen ebédőnek…
Jó itt a réten, főleg, hogy füvek mily’ magasra nőnek.

El
Csak el… délre elszelel.
Kalitka
Neki nem felel.
*

Süt a nap is, itt az erdő mélyén kellemes meleg van,
Fülbemászón cseng-zeng a pacsirtaszó, dallama is van…
Süt a nap is, itt az erdő mélyén kellemes meleg van.

És
A vidám csiripelés,
Boldogság…
Szabadságlelés.
*

Most talán egy vagyok az erdő életével,
Jól érzem magamat ezzel az alapléttel…
Jó lenne embernek… ez lenne alaptétel.

Vecsés, 2018. február 27. – Mórahalom, 2018. június 12. –Kustra Ferenc- a verset, és a 3 soros-zárttükrős –t én írtam, alá a kínai versformát, („Vágyódás délre”): “Shiliuziling” 1, 7, 3, 5 Rímképlet = aaxa (x = végtelen) szerző-, és poéta társam Farkas Tekla.