Gömbölyű mosoly

Behajolt a hajnal a konyhaablakon,
bukfencet vetett a Nap az asztallapon.
Fák borultak össze a nyári szélben,
ruhák ficánkoltak a szekrényben.

Ünneplőbe öltöztetem a hangulatom,
és a jókedvemhez ruhát keresek.
Hadd lássák rajtam a bejárt utamon,
hogy a nő, ma egyáltalán nem kesereg.

Piros lenne jó, lehet, kissé merész,
mit bánom én, hol marad a józan ész.
Emelt fejjel járom a mellékutcákat,
edzett lélekkel állom a mustrákat.

Leülök egy padra, mi kedves nekem,
az embereken tartom a fél szemem.
Verejtékben fürödnek az arcok,
barázdáikon futnak le a harcok.

Jöttem közétek, orcátokra mosolyt lopni,
életörömömet nektek ajándékozni.
Lehajtott fejjel ne sírjatok a porba,
gondolataitokat mártsátok porcukorba.