Behajolt a hajnal a konyhaablakon,
bukfencet vetett a Nap az asztallapon.
Fák borultak össze a nyári szélben,
ruhák ficánkoltak a szekrényben.
Ünneplőbe öltöztetem a hangulatom,
és a jókedvemhez ruhát keresek.
Hadd lássák rajtam a bejárt utamon,
hogy a nő, ma egyáltalán nem kesereg.
Piros lenne jó, lehet, kissé merész,
mit bánom én, hol marad a józan ész.
Emelt fejjel járom a mellékutcákat,
edzett lélekkel állom a mustrákat.
Leülök egy padra, mi kedves nekem,
az embereken tartom a fél szemem.
Verejtékben fürödnek az arcok,
barázdáikon futnak le a harcok.
Jöttem közétek, orcátokra mosolyt lopni,
életörömömet nektek ajándékozni.
Lehajtott fejjel ne sírjatok a porba,
gondolataitokat mártsátok porcukorba.
“” Lehajtott fejjel ne sírjatok a porba
gondolataitokat mártsátok porcukorba”
Ötletes, találó és még van némi szépsége is!
Gratulálok!
Nagyon köszönöm ezeket a kedves szavakat, igazán jól esik!
Oly közhelyes már ez “gratulálok” talán szerencsésebbnek tartom, hogy :megköszönöm neked a gondolat közzétételét felém és nem utolsó sorban az olvasó közönség felé :köszönöm!
Részemről természetes gesztusnak sőt tovább ragozva egy kicsit kötelességemnek is tartottam és tartani is fogom, hasonló mentalitással mint legtöbb irodalmat kedvelő honfitársaink! Én köszönöm, hogy kitüntetett a hozzászólásom megköszönésével! Tisztelettel :Böszörményi Sándor
Még egyszer csak azt tudom írni, hogy köszönöm Sándor, hogy elolvasta a versemet, részemről a megtiszteltetés. Üdvözlettel: Hegedűs Adriana