Kreáció 5
“Ültessünk” fát

“Ültettél már fát: Nem. Én sem. (Írhatnám, hogy: mindjárt gondoltam, de egyáltalán nem gondoltam mindjárt. Miért ne ültethettél volna?

Ha ültettél: nem baj.)

Mindenesetre: akár igen, akár nem, most megtehetjük együtt. Pontosabban: nem ültetünk, hanem kitalálunk, elképzelünk, kigondolunk. Hidd el bátran, hogy így is, ez is megfelel.

Kezdjük.

Én azt mondom, legyen meggyfa. Mindenképp rendelkezzék terméssel. Egy olyan fa, ami csak van, tavasszal kizöldül, ősszel kisárgul, télen kopaszon nyújtózik-ennél tartalmasabb létet szánjunk neki.

Persze, vannak üres, terméketlen fák is. Szükségesek ők is, nem tagadom. Előnyökkel rendelkeznek ők is. Hanem mostan valami élénk, eleven, mosolygós gyümölcsfácskát kreáljunk. Azt mondod, ne meggy-, hanem körte. Az alma párja, de méltánytalanul mellőzött. A történelmi édeni gyümölcs is-az alma.

Körtefa. Alacsony, de szélesen terjed szét a lombja. A teljes fa térbeli kiterjedése függőlegesen, vertikálisan alig másfél méter, vízszintesen, horizontálisan viszont több mint két méter. Távolról egyfajta gonosz púpos benyomását kelti. Közelebb menve hozzá szeretetre méltó és pufók emberke.

Levelei feltűnően, annál is feltűnőbben hosszúak. Sötéteknek tűnnek, teljesen és egészen méregzöldeknek, ám a pislákoló napfényben mosolygóan felfénylenek. A gyümölcse? Azt írd le te.

“Korán és sok körtét terem, minden évben. Általában nyolcvanat-százat. Nem,… inkább legyen százötven-százhatvan. ” (Jó lesz.) “Fakósárga, de ízletes körték. Ehető. Megérve lepotyognak. s annak dacára, hogy csupán alig egy métert zuhannak, ugyancsak behorpadnak.”

Tegyük hozzá: a fa egy kicsike, sivár, füvenincs-füvesincs kertben ácsorog, a sarokban, előtte szilvafa, mellette diófa. Egy idős pár lakja odafenn a bordó, sokkéményű házat.

“A fa sok éven át növekszik és terebélyesedik. Terményeit rendre összeszedik, megeszik, elajándékozzák. ellekvárosítják. Miért ne lehetne körtelekvár? Én is ettem belőle, sötétsárga, kicsikét sűrű, megrepedt üvegben adták, piros-fehér kockás fedővel.”

És sok év után villámcsapás végez vele. Nem gyullad ki, csak kettéhasad. Ez a fele kidől, az megmarad, terem is még három teljes esztendőn át.

Ami a születését-keletkezését illeti, ősszel ültetik. Felhős, borús napon. Hárman. Aztán lassan, de biztosan felnő.

Megalkottunk tehát egy fát. Most már létezik, működik, világnagyobbít- és gyarapít. Íme, igen egyszerű.

Érintsd meg. Egyél róla. De öntözd is meg-az esővíz nem elég neki!

“Tegyük még hozzá: egy időben egy hamuszürke cica rendszeresen a körtefa felső ágain pihen. Ügyesen el tud bújni közéjük és kellemesen hűvös hely. Nőstény macska, ennek ellenére Martinnak hívják. Más alkalommal gyermekek játékautóikat gurítgatták az ágain. A törzsén szintén. Fogócskáztak is alatta és mellette.

Arra is volt, van példa, hogy szöcskék kergetőznek levelein. Egy látogatóba jött öregasszonyt a gyerekkori szerelme sírja mellett álló fára emlékeztet-habár az körte- helyett barackfa.”

Rendben, hozzátetted.”

 

Érintsd meg. Egyél róla. De öntözd is meg-az esővíz nem elég neki!

Cselényi Péter az Irodalmi Rádió szerzője. A(z írói) nevem Cselényi Péter. 1981-ben születtem Pécsett. A gyerekkori próbálkozásoktól eltekintve…