Édesapám.

Sűrű viharfelhők borítják a látóhatárt
Lassan az ég is elborul
Rendben beborit az esőfüggöny
A föld csaknem megremeg
A múltat felszakitja
De a sebeket eltakarja
Pedig száz sebből vérzik
A háború borzalmai, ami mindent feldúlt
A megérkezés egy megszállt,s letarolt országba
Gyilkolt, akasztott a hatalmat bitorló Rákosi Bandája
Apám éjt nappá téve dolgozott
A MÁV volt munkás élete szolgálati helye
Tudását, talentumát mind ebbe helyezte bele
Pedig húsz aranyérmet nyert gimnáziumában
S egyetemi katedra lebegett álmában
Sok üldözöttet amíg tudott bújtatott
Békés modorával népszerüsége csak növekedett
Sugárzott róla, hogy szeretetben nevelkedett
Politikai bölcsessége 56-ban érkezett a csúcsra
Mivel műveltsége sokszor visszanyúlt a múltba
Nem vállalt szerepet,, ezt a fiatalokra bizta
Mégis a hatalom az árnyékától is félt
Kihallgatásain neveket, információkat remélt
Elzárta előtte az érvényesülés kapuját
Igy munkássága végéig rá a külszolgálat várt
Beosztottai mindig szeretettel emlékeztek rá
Bölcsessége, szerénysége a teremtő Isten kegyelme
Mindennek forrása családja,s az ember-szerete.
Ült a kis családi nyaraló teraszán
Lábaskájából fogyasztotta szerettei főzelék maradékát
Majd a mosogató tál fölé hajolva vidáman csevegett
Végeztével vonult a sarki fűszereshez
Vegyen még csirkeszárnyat a holnapi húslevesbe
A rendszerváltozás szele még meglegyintette
Súlyos betegsége sajnos örömét elvette
Utolsó éveit szeretett unokinak szentelte
Méltó jutalmát az égben biztosan elnyerte

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100…