Az éjféli holdfény, mint kóbor kedves a tájon,
Sétálgat, de itt hagy, elhagy, eltávozik fájón.
Borús, sötét éjjelen én már semmit sem látok,
Keresek, kutatok, tapogatok, botorkálok.

Elmennék, de hova?
Éjnek nincs világa,
Holdfény is hiába…

Vecsés, 2002. március 24. – Kustra Ferenc