Az esőről, TANQ –ban írt a szerzőpáros…

Rét, szép vadvirágos
Illatokat bocsájtgat ki.
Esőszag már terjeng.
Szépséges élet csepereg,
Kicsi szíved meg-megremeg.
*
Eső-csend lemossa
Poros fáknak leveleit.
Tiszta a pókháló.
Gyémántként csillog a fényben,
Pók bújik apró tenyérben.
*
Felhők úgy táncolnak,
Vízhullajtó vad dallammal.
Eső csepereg is.
Bogaracska fürgén mászik,
Szíve húz a szivárványig.
*
Eső szemerkélés,
Amiként jött, már el is ment.
Alig van már nyoma.
A föld már nem is szomjazik,
Vadvirág virul holnapig.
*
A sötétes felhők
Mögül, kikacsingat a nap.
Egy villámgyors zápor.
Esik az eső, csepereg,
Eresz alatt kis verebek.
*
Vakmeleg fénynapon
Meleg zápor is üdítő.
Arclemosásra is…
Huncut cseppek arcizmokon,
Végigfolynak a gondokon.
*
Nap csak leselkedik,
És fontoskodva melegít.
Hűsítő a zápor.
Rózsaszirom issza csendben,
Illatot ringat lelkekben.
*
Égnek zsilipei
Hűtik ezt a rekkenő hőt!
Izzadtságos szagok.
Ember kinn áll szép kalapban,
Napfényt kerget nagy kalandban.
*
Sűrű zivatar volt
Áztatta a parkok füvét.
Szárad… igen gyorsan.
Kutya hempereg a zöldben,
Csontot lát minden felhőben.
*
Borús egy délután.
Kopogó eső a tetőn.
Tócsák éltetőek.
Kis leányka toccsan bele,
Vizes a szoknya feneke.
*
Színpompás, szép sátor,
Az erdők lomb-boltozata.
Eső, most áztatta…
Csend zizegtet leveleket,
Feléleszt szép szerelmeket.
*
Felhőknek könnycseppje…
Utolsó is legördült már…
Ívelt a szivárvány.
Égi mosoly tükröződik,
Szemed barnán színeződik…

Vecsés, 2016. december 20. – Mórahalom, 2017. augusztus 16. – Kustra Ferenc – A HIAQ -kat én írtam, alá a verset, szerző- és poétatársam Farkas Tekla. A versrész címe:„Minden, ami kincs…”