Világhimnusz 3: Valami tűz

1. De az, ami ég immár olyan rég!
Ott a Kossuth téren és egyre tészem
rá Gonosz Embert mint tóba tengert.

2. Eme tűz megvan Szíriusz-magban,
ne bújj előle, melegít tőle
odatévedő űrlényedő.

3. Ez a tűz táncol elő a szánkból,
tigrist perzselünk, most ez kell nekünk,
s fújatik elő modern holdfelhő.

4. Őneki fénye lát tengermélyre
s a víz kiköpte ősünk a földre,
nagyot villámol, ősünk elámul.

5. Ő, aki pattog és te pakolod,
cserépkályhában és mindahányan
ülünk körülte tojást kisütve.

6. Amely tűz csobban benn a kémcsőben,
hol vált az arany és lesz az erény.
Nem tudom, hogyan, ámde ez így van.

7. Hevít, perzseli mindőt, ki lelki,
lobog énbennem, hideg- s melegem,
tányér- s pohárom: velük táplálom.

8. Tüzecske pattan az állatagyban,
ha van-nincs étel. Hát jön és vész el
és vajon hagyja, hogy száll a hangya?

9. Cigibe bújik és elcigizik,
de ha benne van? Hisz halhatatlan.
Füstkifúj téged és te szükségled.

10. Ami a testi, el-eltünteti
Fogyhatatlan Tűz! Húst nyársra kitűz,
csendes égelet és úgy vége lett.

11. De főnix-utat jár be a tudat,
egyre csak kutat és új-újmutat,
ő hiszen a tűz és jól összefűz…

vagy ellenít épp s ajtónk elé lép.

12. És a tűz ahogy szelíden ragyog
miközben régi szobádat égi,
ó, öröm nézni milyen jó néki.

13. És a tűz ahogy fáklyában kapod
és szaladsz véle világtúlfélre,
szólsz: “De mindenki szívagyba vetni!”

14. Valóban, e láng a mi gyehennánk,
hidegen a menny és a kihülmény
evilágot is nem világosít?