mint sors építette élet-elemek
de a tetején ott a fényes jövő
a kavicsok is egyre kisebbek
mint ahogy lassan elfogy az erő
ha masszív az alap egyensúlyt tart
haladhatsz bátran a célod felé
elfolyó perced mint parttalan part
mosolyod talán csak a látszaté
apró kavicsok és néhány nagyobb
a vágy benned mindig újra éled
alkonyi napkorong lágy fénye jobb
mint harsogó tüzes végítélet
az alkonyi órán még lát a szemed
egy tiszta fényt mely világít csak neked