mint dézsából ömlő virágözön
az életemen én úgy őrködöm
mintha nem születhetnék újra
csak hamu rakódna a hamura
színes virágok színes az élet
tettre sarkall az emberi szemlélet
rajtam is múlik milyen lesz végül
színpompába a szem is beleszédül
kontrasztot jelent az egységes zöld
virág és fűillat mindent betölt
fény és árnyék játszik néha bennem
ha úgy érzem legyőz a sorsom engem
dézsából ömlő élet-virágözön
segít a sorsom csodás életöröm
ehhez a vershez tartozik egy fénykép, amit nem tudtam ide feltölteni!