mint kannából szivárgó lágy fényözön
most úgy ölel át a csend engemet
illatok virágok tényleg öröm
hogy vagyok hogy élek hogy élhetek
szerelmek virágok bódító érzés
szépség látványa elnyom minden bajt
oly jó hogy van és lesz visszatérés
ha elhagyom ezt a kék bolygót majd
színes és fehér szürke a háttér
de a fény itt minden sarkot betölt
most pihen a lélek mert a csendért
a nagy zajban már oly sokat böjtölt
hívőként halkan mormolod imádat
tedd hozzá kék bolygó szívből imádlak
ehhez a vershez tartozik egy fénykép is, amit sajnos ide nem tudok feltölteni.