Vinnél engem, de nem akarok sehova se menni.

Csak egy hely van, ahol boldog akarok lenni.

Csak egy hely van, ahova szeretnék sietni.

Odabújni hozzád, ölelő karjaid közt pihenni.

Nem kell menni! Nem kell elrepülni!

Csak csendben, egymás karjaiban órákig

feküdni és meg sem szólalni.

Csak ölelni! Ölelni örökké egymást!

Hallgatni szívünk lüktetésének eszement zaját!

Ölelni egymást, amíg van még idő,

amíg még lehet. Míg szeretjük egymást!

Amíg szívünk meg nem reped!

Amíg van még hely abban az ölelő karban!

Amíg lángol a szív a szerelemtől, amíg lángol

belül a dübörgő katlan!

Amíg magadhoz ölelsz, s én ott pihenek erős karjaidban.

Mert ha már kihunyt, mert ha már nem zakatol,

nem izzik és nem lángol, nem jár, szerelmet nem érez,

akkor már nincs mit tenni,nem lehet egymást ölelni,

mert az út kettéágazik, és ha mind a két szív a másik útra

vágyik, nincs tovább!

De addig csak ölelni! Ölelni örökké egymást!

Mert nem tudja senki, meddig tart az idő.

Kinek meddig és mennyi jár.

Hogy az Isten nekünk mennyit szán!

Kapusi Edit az Irodalmi Rádió szerzője. A nevem Kapusi Edit.1968. július 28-án születtem Debrecenben. Itt is élek már…