MÉG

Zuhanok álmomból,
kifelé, a fénybe.
Hajnali lárma: utcazaj
tol, taszít az ébrenlétbe.

Közben vékony képek,
pergők, sietnek a mélybe:
mázsa súllyal szivárognak
elmém sötétjébe.

Itt-ott még látom:
körülöttem álltok,
leszegett fejjel
énrám vigyáztok;

míg idegen ágyból
kacsintok, nevetek rátok.
Nem fér mellém senki,
nem ül mellém senki.
Mégis olyan jó ott,
köztetek lenni.

Nyitott száraz ajkatok
erőtlen, remeg;
mögéjük bújnak sápadt,
zavart tekintetek –
csak a szemek, a szemek
beszédesek.

Megértem hirtelen:
perceim vannak tán, s
ennek az életnek
lassan vége.
Egy gondolat lüktet
csak bennem:
még szeretni, szeretni kéne.

Szekeres Nóra
2018.07.12.

Szekeres Nóra az Irodalmi Rádió szerzője. „Ki szeretni, és lelkesedni képes, az csalódik, ám akkor is megy, minden…