Kreáció 22: Él(jen)
“A történelem egy verziójában Anne, A bizalom és a remény és a tovább naplóját író, megíró Anne nem hal meg. Nem hal meg akkor és ott, 58 nappal a fasizmus leverése előtt, a Bergen-Belsen-i haláltáborban.
Talán le sem lepleződnek? De, 1944. augusztus 4-én elfogják őket. Viszont Anne túlél. Mindent.
Miért ne tenné?
Túlél, kiszabadul. Folytatja naplóját, kiadja. És íróvá lesz. Pár tucat regény, több verses- és novelláskötet az élettermése. A folyó zöldje-leghíresebb regénye. Számos díj birtokosa.
De újságíró is, cikkei is jelentősek. Szókimondó társadalomkritikáinak éles hangjával sok ellenfelet szerez.
Táborbeli élményeit Kutyák, macskák, oroszlánok címen dolgozza fel. Ez is világsiker.

2001-ben, 72 évesen éri a halál, súlyos, de rövid betegség formájában.

(21 évesen házasságot köt, fia 1953-ban, lánya 1955-ben születik.)

És jelentős elbeszélése: A kislány diót eszik. Az életről mit sem sejtő, szeretnivalóan naiv és e naivságában boldog, megrendíthetetlenül boldog gyermeki szeretet valóságos dicshimnusza. Mily vidáman roppannak a diók-édesen cseng-bong a hangjuk.

Tizenegy verskötet harminckettő esztendő alatt.

1999-ben irodalmi Nobel-díjat kap. Akkor X. Y.-nak ítélték? Megosztva vehették és vették át.”

Él(jen). Hiszen élni(e) kell.