A Lent

 

 

Vajon lent milyen?…

 

Ahogy nézni fel

 

a padlásra, hol…

 

lakik senki se.

 

A pincében is.

 

Oly árván üres.

 

Talajt enni fel,

 

s ha felzúg vihar:

 

Tető kellene.

 

“Ragassz szárnyakat.

 

Kerék is legyen!”

 

Igen, szárny, ez az!

 

Kinőveszteni,

 

a földből, igen.

 

Vagy óriás karok.

 

Befogják eget,

 

lerántják oda.

 

Nem is nagy csoda.

 

Vagyunk istenek!

 

De ég kell? Minek?

 

A Földistenek

 

eget gyártanak.

 

“De szúr!” “Ám emel.”

 

S beléülve ni:

 

ne csak Szókratesz,

 

de együtt vele

 

Juliskánk, aki

 

az űrt légzi be,

 

az űrt légzi ki.

 

Az űr ránk nevet.

 

No, feljebb, ide.

 

Belém röppeni

 

van-é merszetek?

 

Van-é kedvetek?

 

Legyen: kell-etek.

 

Van. Én ezt hiszem

(… tudom.)