már a csend matat itt a sarokban
még vörös fényt dob az égre az est
fátyolos emlékek sora agyamban
távoli tájakról képeket fest
villódzó fények az ott a túlpart
közöttünk sima víztükör:Balaton
sötétbe olvad lassan a vízpart
messze jár innen a gondolatom
csak képernyő világít itt előttem
lassan szövöm most a mondatokat
vár az élet e késői időben
hisz hozza a szél a vidám zajokat
nyüzsög a város apraja nagyja
csepereg néha van aki feladja
Emlék. Ha valós esemény ihlette, a létezése a “Költő vagyok” testet öltöttsége és jele. A Költő, aki ezt is megírja-megírta, akinek is lehetséges és szükséges tárgy, téma.