A Balaton partján…

Hold világánál az víztükör is fekete,
Éppen hogy látszik benn a Hold fénye.
Mindig megcsillan a kis hullám hegye.

Szíved csendje olvad.
Fénytükörré formál –
Téged alakít szüntelen.
*

Nézem, hogy nincs felhő, csillagok is szikráznak,
Szépséges a látvány, fényükkel vízen ugrálnak.
Szélmentesen, a pici hullámok törik az éjszakai fényeket,
Úgyis alszanak, de eltakarják, bujtatják a vízi lényeket.

Lényed ott úszik,
Víz mélyén él lelked már.
Szabaddá akarsz válni.

Szabaddá válni,
Élni mély, lélekvízben,
Tiszta lényként akarsz-e?
*

Mélységes csendben a nyugodt parton
Ücsörgők, pihengetve az öreg fapadon.
A másik parton messze, villódznak a fények,
Nézem és e szép éji látnivalók lelkemnek kények.

Közben a víz alatt,
Lassan
A hold kedvenc hala elhalad.
*

Nagyon jó érzés, itt ülni a „magyar tenger” partján.
De már lassan elzsibbad a karom, a padvégi karfán.
Álmos is lettem, indulok a szállásomra lassacskán!

Vecsés, 2018. március 15. – Mórahalom, 2018. június 20. – Kustra Ferenc – a verset én írtam, alá a HIAfo –t, a sedoka –t, a 10 szavast szerző-, és poétatársam Farkas Tekla.