Csak egy szál virág az emberi élet

A jó földet az Isten adta minden teremtménynek
Ide várja vissza,ha földi útjai végetérnek
Az anya méhében ,mint egy szál a pipacstengerben
Édes álmokat szül az izgatott szülőben
Látja dicsőségben, karrier fényében
Az aranyborjú tálcáján celeb-képében
Ám alig lát benne unokáknak sorát
Inkább az életnek könnyebbik oldalát
Ritkán tudóst, néha szinészt, bitzenészt
A világot vitorlássaal körbejáró tengesrészt
De,hogy az Istent szolgálja önfeláldozással
Vagy beteg,elhagyott embertársait áldozattal
Szolgálja,már elkerüli gondolatát
Messze ivben kikerüli filozófiáját
Pedig csak egy szál virág az emberi élet
Ahogy kinyilik bimbaja ,s szirmai életre kelnek
Olyan illata lesz a virágot átölelő éternek
Ha szeretetet támaszt az emberi szivekben
Soha el nem hervad az emlékezetben
S megőrzi a jó föld majd a porhüvelyét
Hogy bevégezhesse Isten a feltámadáskor tervét

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100…