A föld mélyében (is)
tűz dohog, míg békésen
termi kenyerünk.
*
Égig érő fa
koronáján csillagok –
álmot sző a csend.
*
Fényes tó partján
némán bámul a béka –
bűvöli a hold.
*
Kései virágzás –
a természet ábrándja –
csak szemnek való.
*
Hallod? Magányod
kertjében egy madár most
csak neked dalol.
*
Közénk állt a csend –
leheletétől lelkünk
jégvirágot nyílt.
*
Miszlikbe vágva
lelked, kevélyen veti
barmok jászlába.
*
Degeszre tömi magát,
s a világ, mint rongy
hull út porába.
*
Déli harang szól –
kongó fazék mélyében
sikong a nyomor.
*
Ládába rejti
özvegyi fátylát. Fiat
Apósának szül. /Biblia nyomán/
*
Szerelemidő –
szösszenet a magányhoz
vezető úton.
*
Csendvilágomban
szilánkosan csörömpöl
egy elejtett szó.
*
Fény és árnyék közt
rejtőzik az igazság.
Te vagy a hunyó!
*