Már nem fáj, s nem könnyezem.

Csak valami belement a szemembe.

Pedig nem vagyok messze tőle,

De szívemben feltörtek az emlékképek.

 

Ott áll a járda szélen, s vár reám

Csak egy lépés választ el tőlem s indulnák,

Mire indulnák felé apró léptekkel,

Oda lép egy lány s megcsókolja kedvesen.

 

Nem sírok csak könnyezem,

Valami belement a szemembe.

Vigasztalom magam minden jóval,

Kedves érintő szerelmes szóval.

 

De érzem itt bent valami megrepedt,

Hevesen lüktetés kíséri lelkemet.

Ver a víz, ahogyan nézek rá,

Ő érzi hisz megfordult mosolygót rám.

 

De a lány átölelte csendesen,

Tovább ballagtak szerelmes léptekkel.

Én nem sírok csak könnyezem,

Mert valami belement a szemembe.

 

Még sokáig ott álltam s néztem felé,

Ahogy távozik az utca flaszterén.

Az eső is eleredt szép csendesen,

Lemosta arcomról a fájó könnyeket.

 

 

 

Stern Ilonának hívnak, Zircen születem az Úr 1969. évének forró nyarán. Gyermekkoromat a Bakony szívének városában töltöttem. Egyszerű…