Már nem fáj, s nem könnyezem.
Csak valami belement a szemembe.
Pedig nem vagyok messze tőle,
De szívemben feltörtek az emlékképek.
Ott áll a járda szélen, s vár reám
Csak egy lépés választ el tőlem s indulnák,
Mire indulnák felé apró léptekkel,
Oda lép egy lány s megcsókolja kedvesen.
Nem sírok csak könnyezem,
Valami belement a szemembe.
Vigasztalom magam minden jóval,
Kedves érintő szerelmes szóval.
De érzem itt bent valami megrepedt,
Hevesen lüktetés kíséri lelkemet.
Ver a víz, ahogyan nézek rá,
Ő érzi hisz megfordult mosolygót rám.
De a lány átölelte csendesen,
Tovább ballagtak szerelmes léptekkel.
Én nem sírok csak könnyezem,
Mert valami belement a szemembe.
Még sokáig ott álltam s néztem felé,
Ahogy távozik az utca flaszterén.
Az eső is eleredt szép csendesen,
Lemosta arcomról a fájó könnyeket.