Edit Szabó : A búzakalász illata Megérett a búzának már kalásza, szőke kislány ujjaival csodálja, két kezében csorog édes illata, mennybe emel új életnek varázsa. Sok napot élt meg a fekete földben, apró magból csira pattant a rögben, telet átélt, tavasszal kizöldellve engedett a természet törvényének. Piros pipacs szirmai dédelgették, hajladozott kék virágja tengerén, duzzadtak […]
Rózsa Iván: Nem volt rendszerváltás! Ugyanaz a trükk, ugyanaz a módszer… És nincs ellene orvosság, semmi óvszer?! „Divide et impera!” – ez az ősi nóta: Nem tanult semmiből az ember évezredek óta. Most másképp hívják őket, mint kétezer éve: Mire ment el a „rendszerváltás” három évtizede?! Most már nem bolsevikok, épp „kereszténydemokraták”: De lényegében ugyanazok […]
Ők és mi 1. Aprók, szürkék… Lehet zöld, kék. Ti is, én is- mégsem, mégis. Gyertek ide. Kezet ide. Puszit ide. Tőrt el-dobva. . . . Ősrobb-anunk, hisz van agyunk, s FöldNap-lelkünk, örökélünk. 2. Közös távcső. Közös minden. Tudni fogjuk: van-é isten? 3. Közös ecset, saját képzet, ha nem látod: rajta, […]
Az összes Roswellbe -Roswelliek vagyunk- Felépítve minden Roswell, földből kinőtt… űrből lejött? Itt van, látod, lábunk, kezünk előtt. Fentről, lentről éppúgy látszik. Élve, épen, jöjj-menj át itt, s mindent, mit tudsz, nekik mondj el!
Éves I. Január-rózsa virágzik, virágzik és megfagy a tél is. II. Február hava iható-ehető már. Olvasztja magát? III. Március napja melenget… kellemes.. ó… Elég a gonosz. IV. Április hője leveszi arcod, sapkád. Mért raktad vissza? V. Május, keljél fel! Vár szamóca, mogyoró, add Decembernek. VI. Június bizony tüzeli Napot fel, […]
Ágy-sorozat 1. Ágyálom, ágyvaló Álmodik ágyad: benne hogy te alszol. De… ráülök én, nézd! 2. Ágy fel Felborult az ágy. Fekszünk rajta mégis és felborít az ágy. 3. Fekve Ágyba feküdni- Benne az asztalt építsd! Kész. Odaülsz- s állsz. 4. Ágyat Ágyba születni? És belőle halni ki? Hát… Cselekedjünk! 5. Hol van(nak)? 1 Ágy alatt […]
Júliusi ég Fehérnek szürke, szürkének fehér. A kék a szembe épphogy beleér. Sűrűsödik, süllyed – alámerül; sápatagból rőt barnába vegyül. Közelít, kérdez, szinte fenyeget: „álmodsz-e mostanában eleget?” Szemembe szédül tajtékos gondja; vérző homlokát enyémhez nyomja. Dagad, magára fellegeket gyűr; semmi létem markába szenderül. Mélyről, túlvilági hangon lüktet – szívembe szótlan rettegést ültet. Földet ér és […]
FEKETE Ma olyan sötét az éj. Koromsötét. Álmodni se merek – se szikrát, se fényt. Ma nagyon sötét az éj. Szénfekete. A szem kiált, s a lélek vakul bele. Gyorsan! Gyújtsatok nékem világosságot! Látnom kell ezt a fekete világot. Szekeres Nóra 2018.07.17.
Rózsa Iván: A mi természetünk Kultúrák jönnek, mennek: De a természet egyetemleges. Oka is van persze ennek: A természet semleges. Sem keleti, sem nyugati: Sem múlékony, sem beteges. Mi vagyunk a természet urai? A válasz nemleges… A Nap kél és nyugszik: Tán még évmilliárdokon át… Csak az ember nem nyugszik: Istennek képzeli magát… Budakalász, 2018. […]
Versben és európai stílusú haikuban… Van ám nekem is egy vágányom, Ezen megy az életvonatom. Láthatóan már nagyon, sőt már túlkopott, Mint amin, harckocsi hadtest át haladott. Csak araszolok előre, ködben, kitérő nélküli pályán, Innen máshová menni nem lehet, az én sólyám, életpályám. Sokszor érzem azt a talán lehetetlent, hogy egy vad rohammal… Mint egy […]
