Edit Szabó : Platánfák sora Évszázados fáknak sora őrt áll az út mentén, a városi rengeteget felváltja a szentély. Sétatér a platán alatt fényaranyat ígér, szép parknak a fái között a szabadság nem fél. A sétányon pihenőpad várja a vendégét, pihenj kedves, nézzél széjjel a virágok terén. Legeltesd a szemeidet boldogság szigetén, felejtsd el a […]
Rózsa Iván: Fokozatok, szélsőség és mérték Majomszeretet Aki mindenkivel jóban akar lenni, senkivel sincs igazán jóban, csak önmagát szereti. Az igazi szeretet szelektál: valakit szeretek lénye, tulajdonságai miatt; s van, akit utálok, mert szerintem rongy ember. A felebaráti szeretet nevében benne van: csak barátok közt működik; kis közösségekben megy a dolog, makroszinten nem. Mindenkit, válogatás […]
Nagyok és kicsik Hatalmas ugrás az embernek. De mi az univerzumnak?!
Erős 1 Egér, ki szétrág vas- és aranyhidat, hol az elefánt jön. Erős 2 Kéz, amely kihúz bátran, önmagából is minden egyes tűt
Hamis 1 Macskaruhába béhelyezett kutya. De: űzi egér is. Hamis 2 Zeusznak megtett Hádész. És sok egyéb is, Jupiter szintén.
Tovább és tovább Tarkulva tűnő hóvörös pirkadzó égnek tókéknyi lentje. Fakulva tűnő porbarna alkonyzó égnek fűzöldnyi fentje. Örökre éjszín éltelen hegycsúcs alján piros emberek. A három haiku, a három rész sorrendje tetszőlegesen variálható.
Sapka-sorozat 1. Sapka, enyém Sapkám a hajam. Fekete? Lila? Vörös?… Akkor is, ha kék. 2. Belőle Sapka van fejen. Az ész kilát belőle és a fejből is. 3. Így is Sapka kézrehúz. S válogatja széjjelszét kéket a kéktôl.
Szeles A szellő kellemes simogat. Lelkemre ráfújja csontomat. De a szél erősebb, mindegyre… csókomat messzire elvihesse. Az orkán? Rajta csak, tomboljon, magamat biztos hogy markolom (…) Hát én is fújkálok szeleket, ők adják télnek a meleget, ők adják nyárnak a meleget.
Eső esni Az eső csepegtet– megmosom kezemet. Az eső hullogat- növesztem Pegazus-szárnyomat. Az eső zuhogtat. Itt ember mit mondhat? Elszaladunk a házunkig, esőesünk mi magunk is.
Ködben Leszáll a köd. Kilélegzet. Szürke. Barna s persze sárga. Benne lépünk a világra. Felszáll a köd. Belélegzet. És mi szintén együtt véle. Így! Beléje űrni-légbe. A köd vakító, de vagyok író, e verset leírtam, tessék, nézd, itt van.
