Megtörténik

-Milyen sápadt most.
B mondta, felmutatva a holdkorongra. Ami, jegyezzük meg, valóban haloványabban pislákolt mint a megelőző napokban. Pedig telihold volt.
-Ti is látjátok?
-Sápadt-felelt rá A.
Mindenesetre így is olyan érzésük volt, hogy őket nézi.
Főleg A-nak. A göndörhajú, pufók arcú, édesszemű A-nak. Tíz esztendeje dacára feltűnően éleseszű volt. Nem maradt el mögötte az egy évvel öregebb B sem, neki tengerkék szemében villódzott az értelem.
-Szigorú az arca.
Ez is a Holdra vonatkozott. C megállapítása, a nyurga, kicsit esetlen 12 esztendős C észrevétele.
Késő este, majdhogynem éjszaka volt. A három gyerek a szénakazal oldalában üldögélt. Éjszakába nyúlt már az idő, de ők nem mozdultak. Először az aznapi almázásról cseverésztek, aztán a másnapi szilvázásról, aztán szemükbe tűnt a Hold tányérja. És elhangzott B idézett megjegyzése.
A Hold tehát sápadtan, de jól láthatóan sugarazta őket, a tájat és mindent.
-Egyszer el fogunk oda jutni-jelentette ki A. Olyan határozottan, hogy a másik kettő tüstént felkapta a fejét.
És A folytatta.
-Igen, készítünk egy olyan repülő szerkezetet, ami odáig el tud vinni. És le is száll a Holdra, mi kiszállunk, járunk a Holdon aztán visszaszállunk és visszajövünk.
B és C meglehetős hitetlenséggel hallgathatták, mivel A hozzátette:
-Lehet ilyen repülő izét építeni. Nem is kell nagynak lennie. Pár ember elfér benne. Csak ne fából legyen. Fémből… esetleg kőből. Akár még a Holdon túlra is el tud repülni.
B bizony tényleg hitetlenkedett.
-Honnan tudod, hogy így lesz?
A vállat vont.
-Így kell lennie. Hogy lenne máshogy?
B felbámult a Hold arcába.
C lelkesen felkiáltott.
-Játsszuk el!
A egy pillanatig furán nézett, de rá is átragasdt a lelkesültség.
-Játsszuk el!
A szót tett követte.
Összehordtak néhány fadobozt. Sorba rakták őket, ez jelképezte a meghódítandó holdat. Soruktól mintegy tizenöt méternyire vonalat húztak a porba. Felsorakoztak a vonal mögött, a Holdra készülő dicsőséges űrjármű dicsőséges személyzete. És A vezényelt.
-Indulunk!
-Minket figyel az egész világ!-lelkendezett B.
-Az nem lényeges. Csak járjunk sikerrel.
Elindulának, libasorban, lassan. Szálltak az űrben.
-Még három perc… kettő… és ott vagyunk. Illetve: itt.
A dobozokon álltak.
C sürgetett.
-Szálljunk ki gyorsan.
A nem is hallotta.
-Ellenőrzés: minden műszer megfelelően működik. Kiszállás!
A pillanat történelmiségéhez képest meglehetős prózaian-de leléptek a dobozokról a holdi porba. Megérkeztek. A maguk módján, de megérkeztek.
-Bejárjuk a területet.
Be is járták. Mondjuk, hogy szkafanderben.
C-nek hirtelen felötlött valami.
-És a holdlakók?
A megtorpant. Eddig erre ő sem gondolt. Pedig, valljuk be, ügyesen vezette a csapatot.
-Összebarátkozunk velük. Mi lenne? Állj ide!
C szembeállt-szimbolizálta a holdlakosokat-és kezet rázott A-val, B-vel is.
-Köszöntjük egymást kozmoszul.

Leírhatnám, megírhatnám, hogyan jöttek, mentek vissza a Földre. De én inkább hagyom őket a Holdon. Maradnak, bejárnak, feltérképeznek, építkeznek is. És várnak.
Az olvasó helyezze a történetet a kívánt korba.