Posted by
Posted in

Ismerkedés a telefonnal

Edit Szabó : Ismerkedés a telefonnal Mikor is volt, már nem tudom, feltalálták a telefont, falon volt a készüléke, hangszóró a közepébe. Beleszól az ember maga, fülénél a hallgatója, messziről szól másik fele, mégis, mintha jelen lenne. Régi korok telefonja ma már múzeum darabja, idő haladt nagyon gyorsan, változást hoz telefonban. Készüléke biz’ ma is […]

Posted by
Posted in

Utad az életben

Edit Szabó : Utad az életben ” Szilárd életútnak hajlékony ereje dobban ” Hosszú évekig nem érzett, új lángra lobban, Sorsodnak útját egyedül végzeted vezette, Holnapoknak lépte a győzelmet szerezte. Előtted állt mindig a folytonos ész-szerűség, Nem volt a szívedben fájás, s keserűség, Elfogadtad Önmagad, ám rejtelmes az élet, Győzelmet megszerez,melyet alig reménylett. “Az összetartozást […]

Posted by
Posted in

bár csendet ír…

csendet ír a tollam üres papírra rajzol a szélére szép virágokat közben az álmok nem válnak valóra őszi szél zörgeti az ablakokat tűnő időben csak a ránc növekszik öreg testben még “ifjú” szív dobog de a lét porondján már nem vetekszik a maiakkal de még a láng lobog bár csendet ír a tollam a papírra […]

Posted by
Posted in

A kétszinűek világa

A kétszínűek világa Kaméleonok másznak a nemzetek nyakára Mindenben hallgatni akarnak a hatalom szavára Nyár van az őszben de a vitának nincsen vége Mutti feltámasztotta a Szent Szövetséget Kurcz Úr ezért nem találja velünk a békességet A Habsburg birodalmat védték őseink S mihelyt megszűnt a veszély lerombolták váraink A hatalomból kiszorult lengyel testvérek Megtagadva sz […]

Posted by
Posted in

Én balga, reménytelenben reménykedek…

Öregségemről… ez most vízióm? Hmm… lehet, hogy őrült vagyok, mert öregen is reménykedek? És még, ezt is titokban teszem, mint a kicsi gyermekek? A Remény Állandó. Vagy te idős, Vagy apró gyermek. Nem Merem Reményem Felfedni. Még Őrültnek hisznek! * Miért nem akarom észrevenni, hogy a halál már itt kaszál, Miért nem hallom, hogy a […]